Tóth Marcsi 1978. október 25-én, Egerben született. 1998-ban érettségizett az egri Neumann János Gimnázium humán tagozatos osztályában. Első szépirodalmi szövegét tizenkét éves korában írta. A középiskola befejezése után a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdte meg filozófiai tanulmányait, amelyeket 1999-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatott – utóbbi intézményben diplomázott 2009-ben.

Érdeklődése tizenéves korában a filmkészítés felé fordult, a 2000-es évek elején kétszer sikertelenül felvételizett a Színház és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára. 2004-től dolgozik a filmgyártás területén, számos hazai és nemzetközi film elkészítésében vett részt produkciós koodinátorként, 2019-től már forgatókönyvíróként is.

A Kármel hegye a szomszédban van című dokumentumfilm író-rendezője, amely 2021-ben debütált az Ars Sacra fesztiválon, 2022-ben pedig az M5 csatorna műsorán.

2011 óta publikál novellákat a Jelenkor, Látó, Kortárs, Élet és Irodalom újságokban. 2012 és 2016 között rendszeres szereplője a Körkép című, Magvető Kiadó által szerkesztett, az év legjobb kisprózáit felvonultató kötetnek. 2020-ban A meghallgatás című novellájával a Corvina Kiadó által megjelentetett Nem kötelező című középiskolásoknak szánt alternatív szöveggyűjteményben szerepelt.

2020 óta A Szív újság állandó szerzője.

2023-ban Erdő van idebenn című kötetének első kéziratát a Petri György-díj kuratóriuma a második hellyel jutalmazta (a novellaciklus első darabjait már 2011-ben publikálta az Élet és Irodalom hasábjain). Első kötete ezzel a címmel jelent meg a Magvető kiadónál 2025 májusában, amelyért még ugyanebben az évben, október 9-én – aznap, amikor a Svéd Királyi Akadémia bejelentette, hogy Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat – megkapta a legjobb elsőkötetért járó Margó-díjat. „Tóth Marcsi debütáló kötete méltán került fel az idei Margó-díj shortlistjére: erős atmoszférájával, néhol nyers, máskor költői nyelvével és élettel teli figuráival könnyedén behúzza az olvasót a mondatok »erdejébe«, és ott is tartja az utolsó oldalakig. Itt mutattunk egy részletet” – írta róka a Könyvesmagazin. A debütkötet a kilencvenes évek falusi világába vezet: egy panzió konyhájából indulunk, ahol „kibelezett, levükben ázó dinnyehéjak” jelzik a nyarat, a temetésre készülő közösség pedig lassan élő, árnyalt szereplőkké bomlik ki. A mozaikszerűen építkező, erős atmoszférájú könyv egyszerre idézi meg a vidék keménységét és szépségét, miközben anyák és lányaik történetén keresztül mutatja meg, hogyan lesz menedék vagy börtön ugyanaz a táj. „Tóth Marcsi minden értelemben behúz minket az erdő mélyére, és ugyan hagy néha kóvályogni, de aztán kézen fog, mutat egy tájékozódási pontot, bár ahogy a főhőseit se, végül minket se vezet ki teljesen a könyv végén” – olvasható az Élet és Irodalom könyvről írt kritikájában.

Bevallása szerint boldog szerző, aki húsz éve Újlipótváros lakója. 2025-ben az év írójának járó Arany Medál-díjat vehette át a közönség szavazatai alapján.