Fekete Ibolya 1951. január 23-án született Budapesten. Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár.

1970 és 1976 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója volt. Végzettségét tekintve magyar-orosz szakos nyelv és irodalom tanár. Először a könyvkiadásban dolgozott szabadúszó szerkesztőként, majd írt néhány filmforgatókönyvet.

1976 óta publikál. 1976-1977 között az ELTE BTK esztétika tanszékén tudományos segédmunkatárs volt. 1978-1979 között a Hunnia Filmstúdióban sajtó- és forgalmazási referensként dolgozott. 1980-1983 között szabadfoglalkozású volt (filmes kiadványokat szerkesztett, filmkritikákat és tanulmányokat írt, Szomjas György filmjeiben volt forgatókönyvíró). 1984-1989 között a Mahír Reklámfilmstúdiójában dramaturg és forgatókönyvíró volt.

1989 óta készít dokumentumfilmeket (Berlintől Berlinig (1990); Apokalipszis I-II (1992). 1991-ben a régió független produkciós cégeinek részvételével megvalósított, Közép-Kelet Európa aktuális ügyeit feldolgozó program, a Central Expressz egyik kitalálója, melyet a régió televíziós társaságain kívül a RAI DUE (Olaszország), a FR3 (Franciaország), az NHK (Japán) és az SBS (Ausztrália) is bemutatott. 1989 óta dokumentumfilmeket, 1995 óta játékfilmeket rendez. 1996-ban fejezte be első játékfilmjét, a Bolse Vitát. 1990 óta a Hunnia Filmstúdió tagja. 1997-ben Balázs Béla díjjal tüntették ki.

1990-2002 között a Hunnia Filmstúdió dramaturgja volt. 2003 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója.